A Szoboszlai-sztori nem csupán egy futballcsoda krónikája, hanem egy apa és fia közös küzdelme a sikerért.
Kálnoki Kis Attila világbajnok öttusázó és sportújságíró könyve Szoboszlai Zsolt szemszögéből mutatja be, hogyan formálódott Szoboszlai Dominik pályafutása a székesfehérvári kezdettől a Premier League csúcsáig.
“Minden embernek a genetikája az egy doboz. És az, hogy te ebből a genetikából mit tudsz kihozni, az annyit jelenti, hogy a doboznak az alsó, középső, vagy a felső részéig edzed, vagy trenírozod magad, vagy képzed magad, de igazából abból a dobozból nem tudsz kilépni.”
HALLGASD MEG A TELJES BESZÉLGETÉST!
Kálnoki Kis Attila, az egykori világbajnok öttusázó és elismert sportújságíró vendége volt a Business Class műsornak a Jazzy Rádió FM90.9-en.
A beszélgetés középpontjában a Szoboszlai-sztori című könyv állt, amelyet Szoboszlai Zsolt, Dominik édesapja története alapján írt meg.
Nem Dominik karrierje a főszerep – hiszen ő még aktívan írja a saját történetét a pályán –, hanem Zsolté, aki lezárt egy korszakot azzal, hogy a fiát a Premier League-ig vezette.
A könyv születése izgalmas folyamat volt. Zsolt és Eszterházy Mátyás, Dominik menedzsmentjének tagja kereste meg Kálnoki Kis Attilát az ötlettel. A szerző több hónapon át beszélgetett velük: a fehérvári központ egyik cukrászdájában ültek le órákra, ahol Zsolt mesélt, ő pedig jegyzetelt. Emellett Zsolt üzlettársaival, kollégáival és feleségével, Zsanettel is találkozott, így több forrásból állt össze a teljes kép. A Szoboszlai-sztori így hiteles, személyes vallomás lett arról, hogyan lehet egy tehetséges gyereket világklasszissá nevelni.
Egyik központi gondolat a tehetség és a szorgalom kapcsolata.
Kálnoki Kis Attila orvosokkal és szakértőkkel beszélgetett erről, és egy találó metaforát kapott: minden ember genetikája egy doboz. Ebből a dobozból nem léphetsz ki teljesen, de azt eldöntheted, mennyit hozol ki belőle – az alsó vagy a felső részéig tornázod-e magad. A Szoboszlai-sztori pontosan erről szól. Dominik adottságai adottak voltak, de Zsolt szemlélete tette lehetővé, hogy kihozza belőle a maximumot. A futball játék, mégis ők munkának hívják: ki mennyit hajlandó játszani a labdával, hogy tökéletes labdarúgóvá váljon.
Az apa-fiú kapcsolat a könyv gerince. Erős, szeretettel teli kötelék, tele vidámsággal és versengéssel, de ütközésekkel is, ahogy a fiú felnőtté érik. Zsolt soha nem hagyta nyerni a gyereket csak azért, hogy örüljön – legyen szó autóhoz érésről vagy lépcsőházi versenyről. Ha Dominik veszített, néha két órát ült a lépcsőn, hogy összeszedje magát, és legközelebb jobb legyen. Ez a kitartás belülről jön, és különbözteti meg a sikereseket. Zsolt mindig döntéshelyzetet teremtett a fiának, de mindkét út ugyanoda vezetett – így tanította a felelősségvállalást anélkül, hogy direkt parancsolt volna.
A fizikai felkészítés is különleges volt.
Sok fiatal focista ott bukik el, hogy órákig dekázik, de rövid távon elfárad. A Főnix Gold FC-nél – ahol Zsolt is edzősködött – más volt a koncepció: 12-13 éves korig mindent labdával végeztek, mert akkor még van idő a technika tökéletesítésére. Dominik 15 éves koráig kizárólag egy 20×40 méteres, palánkos, kézilabda-méretű pályán edzett. Itt gyorsabban kell gondolkodni, sose megy ki a labda, és a kis területen zajló 2-a-2, 3-a-3, 4-a-3 meccsek óriási intenzitást adnak. Játék közben, nevetve, rikoltozva épült be a fizikai erőnlét – észrevétlenül, mégis hatékonyan.
Zsolt saját pályafutása is hozzájárult a sikerhez. Korábbi labdarúgóként, aki szinte minden szintet megjárt, pontosan tudta, mi hiányzott neki, és ezt adta tovább a fiának. Dominik már járni tudott, amikor Zsolt edzéseire vitte, labdát nyomott a kezébe, és amíg ő a nagyobb gyerekekkel foglalkozott, a kisfiú játszott. Később beállt az edzésekre, és együtt élték az életüket – mint egy hegedűművész apa és gyermeke, csak itt a foci mindenki számára elérhető sikerélménnyel indult. A Szoboszlai-sztori nem receptkönyv, hiszen nem mindenkinek adatik meg az a körülmény, hogy három apuka építsen kétpályás csarnokot a gyerekeknek, ahol karácsony másnapján is focizhatnak. De rengeteg gondolatot és megoldást kiemelhet belőle minden szülő, aki szeretné fejleszteni a gyermekét – legyen szó sportról vagy bármilyen területről.
A könyv legemlékezetesebb pillanata talán Dominik 7-8 éves korából származik.
Korán érkeztek egy edzésre, a kisfiú a terem közepén dekázott, számolta a rekordot. Amikor az apja szólt, hogy hagyja abba, mert kezdődik az edzés, ő csak mondta: „Nem-nem, mert csúcs lesz!” És folytatta a sarokban, míg a többiek rúgták a labdát. Végül megállt 5700-nál vagy 800-nál – új csúcs. Ez mutatja a konokságot, az elhivatottságot és azt a magas mércét, amit saját maga elé állít. A Szoboszlai-sztori tele van ilyen apró, mégis hatalmas történetekkel, amelyekből kiderül, miért lett Dominik az, aki ma.
Kálnoki Kis Attila reméli, hogy a könyv folytatódik majd, akár a Szoboszlai családról, akár Dominik további karrierjéről. A Szoboszlai-sztori sikeréhez sok sikert kívánunk, és mindenkinek ajánljuk, aki inspirációt keres a tehetség, a szorgalom és a szülői támogatás erejéből. A könyv nem csak focirajongóknak szól – minden szülőnek, aki szeretné, hogy gyermeke kihozza magából a legtöbbet.
- Mi a legnagyobb tanulság a Szoboszlai-sztoriból? A tehetség adott, de a siker azon múlik, mennyit dolgozol vele – Zsolt példája mutatja, hogy a kitartás és a környezet döntő.
- Hogyan fejlesztette Zsolt Dominik fizikai képességeit? Kis pályás, labdás edzésekkel, ahol játék közben épült az erőnlét, 15 éves korig kizárólag 20×40 méteres palánkos területen.
- Mit tanulhatnak szülők a könyvből? Döntéshelyzeteket teremteni, nem hagyni félúton abbahagyni, és együtt élni a gyermek álmával – anélkül, hogy receptet követnének.
Kapcsolódó tartalmak:
Végre megjelent A Szoboszlai-sztori!
A Szoboszlai-sztori
