A Városháza Kiadó legújabb kötete, a Hallgatás Terei izgalmas betekintést nyújt a kortárs zene nyilvánosságába a Kádár-kori és a rendszerváltás utáni Budapesten.
Schiffer János, a kiadó vezetője a Jazzy Rádió Business Class műsorában beszélt arról, hogyan formálta a politika és a társadalom a zenei életet az elnyomás éveiben.
„A hallgatásnak három jelentése van: az emberek hallgattak félelemből, közösségekben hallgatták a zenét, és a hatalom lehallgatta őket.”
HALLGASD MEG A TELJES BESZÉLGETÉST!
Ignácz Ádám szerkesztésében több tanulmány tárja fel, hogyan vált politikai kérdéssé a hangversenyek sorsa, és hogyan találtak otthonra a kísérletező zenészek a hivatalos nyilvánosságon kívül.
Schiffer János szerint a sorozat azért indult, hogy megmutassa a 60-as, 70-es, 80-as és 90-es évek Budapestjét, ahol az alternatív kultúra háttérbe szorítva, de annál kreatívabban élt tovább. Az első kötet a mozikról szólt, ez a második pedig a zene terei körül forog.
A cím nem véletlenül a Hallgatás Terei.
Ignácz Ádám három jelentést adott neki. Először is az emberek hallgattak, mert nem mertek szólni a rendszerrel szemben álló kezdeményezésekről. Másodszor a zenét hallgatták közös élményként, így születtek a lakáskoncertek és a szűk közösségek. Harmadszor pedig lehallgattak – a hatalom gyanakodva figyelte ezeket a zárt köröket. A Hallgatás Terei pontosan ezt a feszültséget mutatja be, miközben gazdag képet fest a város kulturális térképéről.
A könyvben megjelenik az Új Zenei Stúdió köre, Jeney Zoltán, Eötvös Péter, Kocsis Zoltán és Kurtág György neve is felbukkan.
Ezek a művészek már a 60-as években is a hivatalos kereteken kívül kerestek új utakat. A Hallgatás Terei kiemeli, hogy sok kezdeményezés lakásokban indult, mert a lemezboltokban nem lehetett szabadon hozzáférni a nyugati lemezekhez. A híres Pertik Alap szalonja például igazi értelmiségi találkozóhely volt, ahol magnószalagokon terjedt a tiltott zene. Ungváry Rudolf fotói, amelyeket saját kisgéppel készített, ma is őrzik ezeket az emlékeket.
A 80-as évek elején indult a Budapesti Fesztiválzenekar Kocsis Zoltán és Fischer Iván alapításával. Akkor még nagy ellenállás fogadta az újítást, hiszen a szimfonikus zenekarok rendszere merevnek tűnt. Ma már tudjuk, hogy ez a lépés világszínvonalú együttest hozott létre, amely a klasszikus és a kortárs zene határán egyaránt otthonosan mozog. A Hallgatás Terei külön fejezetet szentel ennek az útkeresésnek, és bemutatja, hogyan próbált a hatalom is alkalmazkodni, majd mégis visszavonulni.
Hasonlóan fontos a Budapest Music Center (BMC) története, amelyet Gőz László hozott létre.
A központ már a 80-as években gyűjtötte az alternatív és kortárs zenét, és ma is a magyar zenei élet egyik legfontosabb helyszíne. Konrád György is gyakran megfordult ott, hangsúlyozva a közösség erejét. A Hallgatás Terei szerint Budapest éppen ezeknek a gyökereknek köszönheti, hogy ma izgalmas kulturális főváros – a képzőművészetben, színházban és zenében egyaránt.
A könyv térképet is ad a városról.
Az Almássy tér, a Kassák Klub, a Bem tér, a Szkéné Színház, az Ikarusz és a Fővárosi Művelődési Ház mind-mind olyan helyek, ahol a különböző művészeti irányzatok találkoztak. Ha valaki végigolvassa a sorozat köteteit, felfedezheti a közös pontokat, ahol évtizedeken át pezsgett az élet. A művelődési házak különösen fontos szerepet játszottak: élesztették a kulturális szcénát, miközben finoman ellensúlyozták a hivatalos irányvonalat.
A Hallgatás Terei a címlapon John Cage-et, Eötvös Pétert és Wilheim Andrást mutatja be, jelezve, hogy már akkor is világsztárok érkeztek Budapestre. A könyv foglalkozik az avantgárd jazzzel is, ahol Szabados György volt az egyik kulcsfigura. A hagyományosabb jazz képviselői és az experimentális zenészek között is voltak viták, de mindez gazdagította a palettát. A Hallgatás Terei így nem csupán zene-, hanem város- és kultúrtörténet is.
Ma, 2026-ban érdemes visszatekinteni ezekre az évekre, mert mutatják, hogyan születnek az igazi értékek akkor is, amikor a nyilvánosság korlátozott.
A Hallgatás Terei emléket állít ezeknek a bátor kezdeményezéseknek, és segít megérteni, miért olyan erős ma a magyar kortárs zene a világban. Aki elolvassa, közelebb kerül Budapest titkos történetéhez, és talán kedvet kap, hogy felfedezze a mai alternatív tereket is.
A kötet olvasása közben az ember rájön, hogy a zene mindig több volt egyszerű hangoknál. Közösséget teremtett, ellenállást fejezett ki, és hidat épített a múlt és a jövő között. A Hallgatás Terei ezt a folyamatot mutatja be lenyűgöző részletességgel, tanulmányokkal és archív anyagokkal. Schiffer János szerint a könyv éppen ezért fontos a mai olvasóknak: emlékeztet, hogy a kultúra akkor is virágzik, ha látszólag elnémítják.
- Mire jó a Hallgatás Terei könyv? A kötet a kortárs zene budapesti nyilvánosságát tárja fel a Kádár-korban és a rendszerváltás után, alternatív terek és közösségek történetén keresztül.
- Ki szerkesztette a Hallgatás Terei könyvet? Ignácz Ádám szerkesztette a Városháza Kiadó gondozásában megjelent kötete, amely az Alternatív Budapest sorozat második része.
- Miért fontos még ma is a Hallgatás Terei története? Mutatja, hogyan épült fel a magyar kortárs zene világszínvonala a háttérben zajló kezdeményezésekből, és inspirál a mai kulturális életben is.
Kapcsolódó tartalmak:
Palladio Orchestra gitárshow az arénában
New Yorkban Pankovits Nikolettel
A Kádár-kori és a rendszerváltás utáni Budapest kortárs zenei életéről jelent meg kötet
A hallgatás terei: új kötet tárja fel, hogyan szorultak falak közé a kortárs zene hangjai
