Az iráni konfliktus nem csak olajárakat hajt fel, de a megújuló energia iránti keresletet is robbanásszerűen növeli világszerte. Bart István klímapolitikai szakértő a Business Classban elemezte, hogyan válik a geopolitikai válság a zöld átállás legújabb katalizátorává. A Hormuz-szoros lezárása rámutatott, hogy a fosszilis energiahordozók egyszerre drágák, megbízhatatlanok és geopolitikai kockázatokkal terheltek. Ez a felismerés most minden szinten – háztartástól állami szintig – felpörgeti a változást. A szakértő szerint soha nem volt ennyire egyértelmű, hogy a zöld energiaátmenet nem luxus, hanem puszta túlélési stratégia.
„Tulajdonképpen a nemzeti önrendelkezés, a klímavédelem, a gazdaság és az energiabiztonság mutatói mind egy irányba állnak.”
HALLGASD MEG A TELJES BESZÉLGETÉST!
Az iráni válság bebizonyította a fosszilis energia gyengeségét.
A Hormuz-szoros lezárása miatt az olaj húsz százaléka, a gáz pedig három százaléka került ki a világpiacról. Ez nem csak árrobbanást okozott, hanem mindenki számára világossá tette, hogy a hagyományos energiahordozók hirtelen nagyon drágák is lehetnek. Bart István szerint Trump elnök politikája ironikus módon többet tett a zöld átmenetért, mint bármely korábbi kezdeményezés. A „drill baby drill” helyett most a „green baby green” szlogen illik jobban a képbe. Az emberek és államok egyaránt látják, hogy a függőség zűrös helyektől veszélyes. Ezért indult el a spontán villamosítás a világ számos pontján.
A 70-es évek energiaválsága ismétlődik, de most a megoldás kéznél van.
A mai helyzet kísértetiesen hasonlít a hetvenes évek olajválságaira. Akkor két krízis után döntöttek a világ vezetői a nukleáris flotta építéséről. Ma viszont nem kell állami gigaprojektekre várni. Mindenki maga kezdheti a saját dekarbonizációját napelemekkel és akkumulátorokkal. Pakisztánban, Szíriában vagy Kubában ott, ahol a központi hálózat gyenge, az emberek egyszerűen lecserélik a dízelgenerátorokat. Kuba például 2024-ben még csak három százalékos napelemes termeléssel büszkélkedhetett, de 2026-ra már tizenhét százalékot terveznek. Ezek a változások villámgyorsak.
Kína nyer, de mindenki más is profitál a zöld energiaátmenetből.
A technológia beszállítója természetesen Kína, amely óriási mennyiségben gyártja a paneleket, akkumulátorokat és hőszivattyúkat. Bart István szerint azonban nem csak a kelet-ázsiai óriás nyer. Pakisztánban már napelemes a hazai villamosenergia-termelés nagy része, ami olcsóbb, tisztább és megbízhatóbb, mint a szén. A klíma is nyer a végén, hiszen csökken a szén-dioxid-kibocsátás. A zöld energiaátmenet most már nem környezetvédelmi luxus, hanem gazdasági és biztonsági érdek is egyben. Ez a felismerés áthatja az Egyesült Államokat is, ahol az adatközpontok villanyigénye robbanásszerűen nő, mégis a megújulók terjednek a legjobban.
A szélturbinák és napelemek már nem csak szépítők, hanem befektetések.
Európában egyre népszerűbb, hogy a helyi lakosok tulajdonosok legyenek a szélerőművekben. Így nem csak a táj részévé válnak, hanem pénzt is hoznak a közösségnek. A napelemek esetében pedig az agrivoltaikus megoldások terjednek. A paneleket két méter magasra emelik, alatta pedig növénytermesztés folyik. Trópusi vidékeken ez még a terméshozamot is növeli, mert árnyékot ad a túl erős napsütés ellen. Bart István szerint a zöld energiaátmenet ma már olcsóbb és gyorsabb, mint a hagyományos infrastruktúra építése. Egy gázturbinára két-három évet kell várni, míg a napelemeket hetek alatt telepítik.
A nukleáris energia lassúsága miatt a megújulók viszik a prímet.
A szakértő szerint a meglévő atomerőműveket fenntartani kell, de újakat építeni ma már nem a leggazdaságosabb út. Kínában, ahol az állam rendkívül hatékony és nincs zöldellenes lobbi, még ott sem tart lépést az atomenergia a napelemekkel. Az atom drága és lassú, míg a napenergia azonnal telepíthető. A következő évtizedek legnagyobb kihívása a tárolás lesz, különösen a „dunkelflaute” időszakokban. Spanyolországban is kiderült, hogy a legutóbbi áramkimaradás nem a megújulók miatt történt, hanem a hálózat szabályozási hibái okozták. A megoldások pedig már készülnek.
A szupermély geotermia lehet a következő nagy áttörés.
Három-négy kilométer mély fúrásokkal már most is lehet áramot termelni a föld hőjéből, méghozzá időjárásfüggetlenül. Ez a technológia most lépett piacra, és egy évtizeden belül elterjedhet. Bart István hangsúlyozza, hogy nem kell előre szaladni az utolsó tíz százalék dekarbonizációjával. Először növeljük a nap- és szélenergia részarányát, ahol már most olcsóbb és gyorsabb a megoldás. A zöld energiaátmenet így egyszerre szolgálja a klímát, a gazdaságot és az energiabiztonságot. Ez a legszebb benne.
- Hogyan hat az iráni helyzet a zöld energiaátmenetre? Az iráni konfliktus és a Hormuz-szoros lezárása bebizonyította, hogy a fosszilis energia sérülékeny, ezért robbanásszerűen nő a megújulók iránti kereslet világszerte.
- Miért nyer mindenki a napelemek terjedésén? Pakisztán, Kuba és más fejlődő országok lakói maguk telepítenek napelemeket, így olcsóbb, tisztább és függetlenebb lesz az áramellátásuk, miközben Kína is profitál a technológia eladásán.
- Szükség van-e még nukleáris energiára a jövőben? A meglévő erőműveket érdemes fenntartani, de az újak építése túl drága és lassú a megújulókkal szemben, ezért a szakértők inkább a tárolás és a geotermia felé fordulnak.
Hasonló tartalmak:
Üzemanyagárak drámai helyzete Magyarországon
Klimatikus vészhelyzet fenyegeti Budapestet nyáron
Az iráni konfliktus tanulsága: miért biztonsági és szuverenitási kérdés a zöld energiaátmenet?
Az iráni háború fellendíti a zöld energiát Európában
