A harmadik országból érkező munkaerő bevonása egyre fontosabb a magyar gazdaságban, de rengeteg adóügyi, társadalombiztosítási és engedélyezési buktatót rejt.
Szűcs Andrea, a KPMG Associate Partnere a Business Class műsorában összefoglalta a legfontosabb szabályokat, a gyakori hibákat és a gyakorlati tapasztalatokat.
„A kiküldött harmadik országbeli munkavállalók esetében gyakran előfordul, hogy a cégek nem számolnak a magyar TB-fizetési kötelezettséggel, pedig ez komoly kockázatot jelent.”
HALLGASD MEG A TELJES BESZÉLGETÉST!
A harmadik országbeli munkavállalók foglalkoztatása Magyarországon két nagy csoportra osztható.
Az első csoportba azok tartoznak, akik magyar munkaszerződéssel rendelkeznek. Ők pontosan úgy működnek, mint a magyar kollégák: fizetik az adót és a TB-járulékot, kapják a magyar egészségügyi ellátást, és akár nyugdíjjogosultságot is szerezhetnek. A Fülöp-szigeteki menedzser vagy a kínai mérnök ugyanolyan jogokkal és kötelezettségekkel bír, ha a papírmunka rendben van.
A második, egyre népszerűbb csoport a kiküldöttek, akik intra-company transzfer keretében érkeznek.
Ők megtartják az eredeti szerződésüket a küldő céggel, a magyar társaság csak „fogadó” szerepet tölt be. Nincs magyar munkaszerződés, a bérszámfejtés gyakran azt mondja: „nekem nincs dolgom”. Ám ez nagy tévedés lehet. A kiküldetés ugyanis nem korlátlan: alapvetően 1-3 évre kérhető az engedély. Akivel van szociális biztonsági egyezmény (például Japán, Korea, India), ott a két évig mentesülhetnek a magyar TB alól. Kínával viszont nincs ilyen egyezmény, így a magyar belső szabályok szerint az első pillanattól TB-fizetési kötelezettség keletkezik.
Sok cég éppen a TB-megtakarítás miatt választja a kiküldött formát, mert ideiglenes állapotnak tekinti a kiküldetést.
Ez racionális döntés lehet rövid távon, de a szabályok szigorodása miatt egyre több vállalkozás szembesül azzal, hogy a bevándorlási szolgáltató nem figyelmeztet a TB-kötelezettségre, a bérszámfejtő pedig nem látja a teljes képet. Így maradnak el a fizetések, és halmozódnak a kockázatok.
A harmadik országbeli munkavállalók engedélyezése is komoly kihívás.
A szolgáltatóközpontok például gyakran hoznának magas képzettségű szakembereket Amerikából vagy Kínából, de május elsejei kezdés áprilisban szinte lehetetlen. Három hónapos átfutási idővel kell számolni, és szeptember elseje reálisabb cél. Fehérgalléros pozíciókban diploma szükséges, a munkakörrel egyező végzettség, valamint EU kék kártyánál az egymillió forint feletti kezdőfizetés. A magyar kártya pedig kizárja a gazdasági végzettségűeket, ha külföldi diplomájuk van – így egy debreceni közgazdász algériai állampolgárként nehezen jön be, miközben egy argentin néptáncos diplomával könnyebben kaphat engedélyt.
A harmadik országbeli munkavállalók száma tízezres nagyságrendű lehet az országban
Egyre több cég fordul szakértőkhöz, mert rájön: a bérszámfejtő és a bevándorlási iroda külön utakon jár. Az EU-n belüli munkavállalás szabályozottabb, de a harmadik országbelieknél a kettős TB vagy adózás kockázata valós. Aki tehát külföldi kollégákat alkalmaz, az ne csak az engedélyre figyeljen, hanem a teljes adó- és TB-kép-re is.
A szabályok folyamatosan változnak, a politikai és gazdasági szempontok is befolyásolják őket.
Aki időben tájékozódik, az elkerülheti a bírságokat és a kellemetlen meglepetéseket. A harmadik országbeli munkavállalók adóztatása és foglalkoztatása tehát nem csak jogi kérdés, hanem üzleti siker kulcsa is.
Kapcsolódó tartalmak:
Gazdasági kihívások az új kormány előtt
Ázsia gazdasága az iráni konfliktus árnyékában
Bonyolult szabályok, komoly kockázatok – ezeken csúsznak el a cégek a külföldi munkavállalók foglalkoztatásánál
Harmadik országbeli állampolgárok foglalkoztatása (1. rész)
