„Na és itt most először megtört a varázs, és Meloni bukott.”
Giorgia Meloni olasz miniszterelnök pályafutása eddig egy sikertörténet volt.
Sokan tartották őt szélsőjobboldali politikusnak, aki radikális változásokat hoz, ám kiderült, hogy a félelmek nagy része alaptalan maradt. Giorgia Meloni az egyik legstabilabb támogatója az ukránoknak az orosz-ukrán háborúban, az Európai Unióval kiegyensúlyozott kapcsolatot épített ki, Ursula von der Leyennel pedig kifejezetten jó a személyes és intézményes együttműködés. Pártcsaládja soha nem látott befolyásra tett szert az Európai Parlamentben, az olasz gazdaságot pedig többé-kevésbé kordában tartotta az államadósság növekedése ellenére. A legnagyobb csoda azonban az, hogy Giorgia Meloni egyáltalán a helyén van. Az olasz kormányok a második világháború óta átlagosan egy évet bírnak ki, ő viszont már két és fél éve irányít, és valószínűleg szeptemberig kihúzza a ciklust, ami rekordot jelentene.
Giorgia Meloni külpolitikája következetesen követte az atlanti vonalat.
Európában a finn elnök mellett ő és Orbán Viktor épített ki talán a legjobb viszonyt Donald Trumppal, aki kifejezetten kedvelte, és meghívta a beiktatási ünnepségére is. Belpolitikailag először a belső rendet hozta helyre, majd egy érdekes koalíciót tartott egyben, amit abszolút sikeresen kezelt. Minden rózsaszínnek tűnt: nemzetközi ismertség, népszerűség, stabil kormányzás. Giorgia Meloni azonban úgy döntött, igazságszolgáltatási reformot indít, ami az olasz bírósági eljárások legendásan hosszú idejét célozta volna meg – magyar üzleti körökben is ismert probléma ez. A javaslatot népszavazásra bocsátották, ám 54-46 százalékos arányban elbukott, ráadásul rekordmagas, 58 százalékos részvétellel. Az olasz választók nem kértek ebből, pedig a rendszer valóban lassú és egyes vélemények szerint elfogult.
A bukás után azonnal kirúgtak néhány embert az igazságügyi minisztériumból
A turisztikai minisztert is le akarta váltani Giorgia Meloni, ám a köztársasági elnök hatásköre miatt ez sem volt egyszerű – a koalíciós partner fontos embere volt, és csak nyilvános felszólításra mondott le. Ezek a repedések mutatják, hogy a koalíció belül sem egységes már. Giorgia Meloni személyes népszerűsége ugyan még mindig erős, szimpatikus megjelenése pedig sokat segít, de a varázs mintha megtört volna. Vajon ez tartós népszerűségvesztést hoz, vagy csak egy hullámvölgy? A kérdés most az, lesz-e előrehozott választás, vagy kihúzza a ciklust. Korábbi példák Franciaországból és Angliából mutatják, hogy romló helyzetben sokan nyúlnak ehhez az eszközhöz, ám Giorgia Meloni esetében egyelőre úgy tűnik, simán végigviszi a mandátumot, ha akarja.
A nemzetközi színtéren is változások látszanak.
A Trump-kapcsolat hűlni kezdett, részben a migráció, részben az iráni háború miatt. Az európai országok egy része, köztük Spanyolország és Franciaország, nem támogatta az amerikai lépéseket, az olaszok sem voltak túl lelkesek. Ez komoly kérdéseket vet fel a NATO jövőjére nézve, és az energiapiacra is hatással van, hiszen Olaszország nem nagy olaj- és gáztermelő. Az államadósság nem nő őrületes mértékben, de csökkenteni sem sikerült látványosan. Ráadásul az olasz gazdaságot régóta nyomja a kínai konkurencia: a bútoripar, a ruházati szektor, a csempék és az autóipar területein, ahol korábban az olasz termékek kiemelkedtek, most olcsó kínai áruk uralják a piacot. Aki húsz évvel ezelőtt járt olasz kisvárosok piacain, csodás minőségű ruhákat és cipőket vehetett euróért, ma már kínai termékek dominálnak. Giorgia Meloni szélsőjobboldali gyökerei ellenére belpolitikában kommunikálja az eredeti elveit a genderügyekben, LMBTQ-fragmensekben és bevándorlásban, nemzetközi szinten viszont jobb középvezetőként fogadták el.
Giorgia Meloni most a költségvetési időszak előtt áll, ahol a piacok és a nép reakciója döntő lehet.
A baloldali-liberális ellenzék romjaiból kezd éledezni, és a következő reformok – például a választójogi változások, az egyéni körzetek csökkentése vagy akár a közvetlen miniszterelnök-választás – újabb népszavazást igényelhetnek. Utóbbi ötlet különösen érdekes, mert koalíciós parlamentben nehezen képzelhető el, és Franciaország példája sem túl biztató. Giorgia Meloni személyes népszerűsége azonban még mindig olyan, hogy talán meg tudná nyerni. Az utcán mindez nem érződik: a pizza, a bor és a tészta továbbra is kiváló, az olaszok kedvük szerint élnek. Nyáron mi is ellátogatunk, és kíváncsian várjuk, hogyan alakul tovább az olasz politikai-gazdasági helyzet, különösen a hazánkhoz fűződő jó viszony fényében, amit Orbán Viktorral közös atlanti kapcsolatok erősítenek.
- Mi történt pontosan a népszavazáson? Az igazságszolgáltatási reformot 54-46 százalékos arányban utasították el a választók rekordmagas részvétel mellett, így Giorgia Meloni első nagy politikai vereségét szenvedte el.
- Hogyan érinti ez a koalíciót és a népszerűséget? A bukás után miniszteri váltások és belső repedések jelentkeztek, a varázs mintha megtört volna, de Giorgia Meloni egyelőre kihúzhatja a ciklust, ha akarja.
- Milyen gazdasági kihívások várnak Olaszországra? A kínai konkurencia tönkretette a hagyományos iparágakat, az iráni konfliktus energiaválságot hozhat, és a költségvetés elfogadása most kulcskérdés.
Kapcsolódó tartalmak:
Mai fiatalok aktívabbak a közéletben
Harmadik országbeli munkavállalók adóztatása Magyarországon
