Az internet nem romlott el csak többen vagyunk rajta

Sokan érzik úgy, hogy az internet már nem olyan, mint régen volt – szabadabb, izgalmasabb hely.

Tófalvy Tamás médiakutató szerint azonban nem a technológia romlott el, hanem a tömeges használat és a nagy platformok üzleti modellje változtatta meg a mindennapi élményünket. A Business Class adásában a Jazzy Rádió FM90.9-en a BME egyetemi docense elmagyarázza, miért tükrözi ma az internet pontosan a társadalom problémáit.

“Nem az internet romlott el, hanem egyre inkább mutatja ugyanazokat a jelenségeket, mint amiket a széles társadalom mutat.”

A Jazzy Rádió FM90.9-en Tófalvy Tamás, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Szociológia és Kommunikációs Tanszékének egyetemi docense, médiakutató volt a vendég. A Qubit.hu-n nemrég megjelent cikkét alapul véve a szakértő azt boncolgatta, miért tűnik úgy sokaknak, hogy az internet elromlott. A válasz egyszerű, de annál fontosabb: nem a hálózat változott meg gyökeresen, hanem mi, a felhasználók lettünk sokkal többen, és ezzel együtt a platformok is másképpen működnek.

Régen az internet egyfajta szabad terep volt, ahol jobbra-balra barangolhattunk, azt csináltunk, amit akartunk.

Ma viszont a nagy technológiai óriások – Google, Microsoft, Amazon, Apple és a közösségi média platformok – határozzák meg a tartalomfogyasztásunkat. Ők kapcsolják össze a keresletet és a kínálatot, és közben profitot termelnek a figyelmünkből. Ez nem véletlen: az algoritmusok úgy válogatják a tartalmakat, hogy minél tovább tartsanak minket a képernyő előtt. Így született meg a filter bubble jelenség, amikor csak azt látjuk, ami az algoritmus szerint érdekel minket. Ha jobboldali tartalmakat kedvelünk, akkor jobboldali híreket kapunk, ha focit, akkor focit, ha teniszt, akkor teniszt. Ez szűkíti a látókörünket, és erősíti a polarizációt.

A polarizáció egyébként nem új találmány.

Évtizedek óta jelen van a politikában, a sportban vagy akár az étkezési szokásokban. Az internet azonban felerősíti, mert a filter bubble miatt még kevesebb esélyünk van más nézetekkel találkozni. Ráadásul jönnek az álhírek, az influencer kultúra és most már a mesterséges intelligencia is. Emberek, akiknek nincs szakértelmük, orvosi vagy politikai kérdésekben osztanak meg véleményt, és milliók hiszik el őket. A klasszikus média pedig szenved, mert nehezen versenyez a kattintásvadász tartalmakkal.

Tófalvy Tamás azonban hangsúlyozza: ez nem az internet hibája. Pontosan úgy működik, mint a könyvnyomtatás a múltban. A nyomdagép lehetővé tette, hogy József Attilát vagy Ady Endrét olvassunk, de ugyanúgy terjeszthették vele a gyűlöletkeltő írásokat is, amelyek hozzájárultak a háborúkhoz. A könyv nem volt rossz eszköz, csak az emberek használták rosszul. Ugyanez a helyzet ma az internettel. A széles társadalom jelenségei – propaganda, bulvár, megosztottság – most egyszerűen online is megjelennek, mert már szinte mindenki használja a hálózatot.

A platformok szerepe kulcsfontosságú.

Nemcsak a közösségi média, hanem az egész technológiai ökoszisztéma. Ezek a cégek olyan mintázatot erőltetnek ránk, amely a figyelmet maximalizálja. Régen időrendben jelentek meg a posztok, mert nem volt túl sok tartalom. Ma ez lehetetlen: egy átlagos felhasználónak több ezer ismerőse és követett oldala van. Az algoritmusok ezért válogatnak, és közben kattintásvadász címeket, érzelmi tartalmakat tolnak elénk. Schumacher felébredt? Ha csak Facebookon látjuk, akkor szinte biztosan kacsa – mondja a kutató. A valódi hír a megbízható portálokon jelenik meg először.

Mit tehetnek a szabályozók?

Európában egyre inkább holisztikus, platformfüggetlen szabályozást próbálnak kialakítani, de a nagy platformokra külön szabályok vonatkoznak, például az Európai Unió Digitális Szolgáltatásokról szóló rendelete (DSA) keretében. Nemcsak a technológiát kell szabályozni, hanem az emberi kommunikációt általában. A felhasználókat azonban nem lehet hibáztatni. A digitális detox – az internet teljes elhagyása – szinte lehetetlen, mert így lemaradnánk a kapcsolatokról, eseményekről, hírekről. Az ökoszisztéma úgy épült fel, hogy nehéz kiszállni belőle.

A megoldás a tudatos használatban rejlik.

Ne a social médiáról tájékozódjunk elsősorban, hanem válasszunk megbízható forrásokat. Ellenőrizzük, honnan jön az információ, van-e hivatkozás, ki áll mögötte. Fejlesszük a digitális tájékozódási készségeinket. Ez nem csak egyéni feladat, hanem közös érdek is. Az internet ugyanis ma már a társadalom tükre: mutatja a szépséget és a hibákat egyaránt. Ha többen vagyunk rajta, akkor több a zaj, de több a lehetőség is a párbeszédre – ha jól használjuk.

Tófalvy Tamás előadása rávilágít arra, hogy nem érdemes nosztalgiázni a régi internet után. Inkább értsük meg a mai mechanizmusokat, és alakítsuk őket tudatosan. A platformok profitja a mi figyelmünkből jön, de mi dönthetjük el, mennyit adunk neki. A jövő nem a tiltásban, hanem az oktatásban és a felelős használatban van. A Business Class adása remek példa arra, hogyan lehet mélyebb összefüggéseket megérteni egy reggeli beszélgetésben. Aki hallgatta, az biztosan más szemmel nyitja ki legközelebb a telefonját.

1. Miért tűnik úgy, hogy elromlott az internet? Nem a technológia romlott el, hanem a felhasználók száma robbant meg, és a platformok algoritmusai a figyelmünket maximalizálják a filter bubble és polarizáció révén.
2. Mit tehetnek a szabályozók a problémák ellen? Az Európai Unió platformfüggetlen szabályokat és a nagy tech cégekre külön előírásokat vezet be, például a DSA keretében, hogy holisztikusan kezelje az információcserét.

3. Hogyan védhetjük magunkat mi, felhasználók? Ne a social médiáról tájékozódjunk elsősorban, ellenőrizzük a forrásokat, fejlesszük a digitális tájékozódási készségeinket, és tudatosan korlátozzuk a kattintásvadász tartalmak fogyasztását.